Tudom, mert tanultam, hogy a hála érzése annyira magas, hogy gyakorlatilag az egyik teremtő frekvencia. Azt mondják, hogy ha hálát, nagyrabecsülést, szeretetet érzek a világ iránt, és ebben az érzésben tudok a nap nagy részében maradni, akkor szinte azonnal magamhoz vonzom, amit szeretnék.
De vajon miért nem tudok hálát érezni? Racionálisan tudom, hogy hálát kellene éreznem, hiszen tényleg meleg van a lakásban. De egyszerűen nem megy.
Érzelmek és a frekvencia kapcsolata
A különböző érzelmek eltérő frekvenciát hoznak létre a testben. Hiába akarunk azonban pozitívan gondolkodni, a tanítók által unalomig szajkózott hála érzését sem tudjuk érezni, ha arra gondolunk, hogy van tető a fejünk felett. Olyan egyszerű, amikor elmondják, de amikor valóban ott állunk a postán a sorban, csekkel a kezünkben, arra várva, hogy befizessük az utolsó pénzünket, nagyon, de nagyon nem tudunk hálát érezni és megköszönni az univerzumnak, hogy van miért fizetni (pl a gázszámlával a melegért a lakásban, vagy a sok finom ételért, amit a tűzhelyen főzhetünk).
Az olvasásról, mint önfejlesztési technikáról már írtam, de Esther Hicks Kérd és megadatik könyve az egyik kedvencem, amiben frappáns útmutatót ad nekünk. Kedvenc magyarázatom, mert annyira frappáns és logikus és itt van a szemünk előtt.
Képzelj el egy nagyon gyorsan száguldó autót. Németországban ki is próbálhatod. Mész 250-el az autópályán. Ahhoz, hogy elindulhass az ellenkező irányba, először lassítanod kell, majd megállni és csak azután tudsz elkezdeni visszafelé haladni, majd gyorsítani, végül elérni arra felé is a 250-et. Nem megy egyik pillanatról a másikra. Képtelenség, hogy egyik pillanatban még erre menj 250-el, majd a következő pillanatban az ellentétes irányba ugyanúgy 250-el, igaz?
Az érzelmek pontosan ugyanígy működnek. Ha szorongsz, félsz, kétségbe vagy esve és ezek az érzések uralják a napod nagy részét, egyszerűen képtelenség pozitív, emelkedett érzéseket érezni. Először le kell lassítani ezt az érzelmi spirált, hogy aztán elindulhass a másik irányba. (ugyanez igaz visszafelé, ha olyan boldog vagy, hogy a Holdat lehoznád az égről, akkor képtelen vagy azonnal kétségbe esni és elkeseredni, igaz?)
Az érzelmek skálája Esther Hick szerint
Esther Hicks az érzelmeket sorba rendezte annak érdekében, hogy lássuk, hogyan tudunk lassítani, hogyan tudunk elindulni a másik irányba. Nem lehet nagy ugrásokkal haladni, mint ahogy életveszélyes lenne 250-el satufékezni. De egyszerre maximum 2-3 szintet lehet „ugrani”. Tehát ha most dühös vagy a szomszédra, mert elmennek nyáron nyaralni, az akármennyire nem jó érzés, de még mindig jobb, mint amikor elmesélte neked az utazást és te letaglózva érezted magad ezért. Ha ezután elkezded gyűlölni őt azért, mert neki sikerült, az már egy újabb lépcsőfok, és magasabb szint, mint az irigység. Ha már sikerül haragot érezned a szomszéd iránt, az enyhíti a gyűlölet érzését. És így tovább. És máris jöhetnek az öröm és a büszkeség gondolatai, hogy végre haragszol a szomszédra és legalább már nem vagy elkeseredett. (az öröm pedig nagyon magas érzelmi szint 😉 )
Lehet, hogy te nem a legaljáról indulsz az érzelmi skálán és az is lehet, hogy gyorsabban tudsz haladni felfelé. Lehet, hogy csak nagyon nehezen tudsz lépni egyet felfelé. Ez sok mindentől függ. Nem ez a lényeg. A lényeg, hogy most már tudod, látod az utat és tudatosan haladj az egyre magasabb érzések felé.
Hogyan alkalmazom én a gyakorlatban?
Nekem nagyon sokat segít ez a lista. Igyekszem kívülről megfigyelni magam, majd az érzést beazonosítani, elhelyezni a listán. Ezután egy-két szinttel feljebb lévő érzést próbálok meg érezni. Tudatosan keresem azokat a gondolatokat, amik a magasabb érzelmi szinthez kapcsolódban. Ha sikerül, akkor lépek még feljebb. Ez bele telik némi időbe. Nagy segítség, ha ilyenkor leírhatom az érzéseimet, mintegy kiírhatom magamból, ami bánt. Mindig előttem van a lista és ahogy érzem a feszültség csökkenését, úgy írok egyre magasabb érzelmekről egészen addig, amíg már nem érzem magam megbántva, megsértve.
Persze egyszerre általában maximum két szint sikerült nekem eddig, de még mindig jobb, mint a kiinduló helyzet. Hiszen amilyen rezgést bocsátok ki, (amilyen a kisugárzásom), olyan embereket, eseményeket vonzok magamhoz. Amikor erőt érzek, akkor folytatom az érzelmeim felemelését, de ez egy játék. Igyekszem kettőt előre, egyet hátra lépni. Nem mindig sikerül, de türelmes vagyok magammal és újra nekiállok.
Ha nagyon nem tudok mit kezdeni az érzéssel, akkor igyekszem elkerülni, kizárni legalább a napom egy részében. Ekkor meditálok, vagy valami kimerítőt sportolok (futás, HIIT), vagy olyasmibe fogok, ami nagy koncentrációt igényel és addig fürdőzöm a felemelő érzésekben, ameddig csak tudok. Napról napra igyekszem növelni az időtartamot, amíg ebben a fürdőzésben van része a lelkemnek, mígnem elhalványodik az eredeti rossz érzés.
Próbáld ki és írd meg a tapasztalataidat! Kiváncsi vagyok, Neked mi vált be!
Jó teremtést!